Hát eljöttek az utolsó közös dolgok ideje...

Hétfőn Norbival végre befejeztük a FEM házit... Elég sokáig bent voltunk suliban és megszenvedtünk vele, de nagyon nem akart kijönni az az eredmény amit vártunk, de úgy döntöttünk, egyszerűen felesleges tovább szenvedni vele. Úgyhogy elküldtük Jens-nek a megoldásunkat, aztán csá. Remélem azért értékelni fogja az erőfeszítésünket. :)

Utolsó Monday Café Csengével és Imolával. A karácsonyfa mellett találtunk egy kisasztalt, úgyhogy igazán meghitt helyen ülhettünk. :P Dán karácsonyi ételt volt a menü. Két szelet disznó hús, főtt krumpli, vörös káposzta (édes), csemege uborka és valami fura édeskés szósz. Finom volt, de szerintem azért nem volt túl extra. Meg miután leadtuk a rendelést, megfeledkeztek rólunk, úgyhogy egy idő után szólnunk kellett Tessa-nak, aki ott dolgozik, hogy na mizu... Úgyhogy kaptunk ingyen sütit a késés miatt, szóval najó, spongyát rá. :) Jóllakva tekertünk haza.

Kedd, szerda, csütörtök az Experts in Teams tárgyamról szólt. Kedden bementünk mind az 5-en, utolsó simítások felszólalással... Hát 10-től délután 5-ig bent voltunk és még akkor sem volt teljesen kész... Mert a csoportunkban két kis okoska megírta dánul a szövegét aztán berakták google fordítóba.... Az eredmény sejthető.... Szóval azzal ment el vagy négy óránk, hogy megpróbáltuk angolosítani a részüket... Közben megpróbáltam kitalálni valami plakátot a csütörtöki bemutatónkra. Szerdán délig volt a leadási határidő, 9re bementünk, újabb utolsó simításokra. Aztán végre tényleg elkészült, elmentünk nyomtatni, majd lefűzni... Hát nem volt az sem egyszerű... Végül 11.58-kor sikerült is befutnunk a terembe és gyorsan leadni a beszámolónkat 2 példányban. Végül elég igényesre sikeredett a kb 60 oldalas irományunk, úgyhogy büszke vagyok magunkra. :) Miután leadtuk, még bent maradtunk 3an kitalálni és megcsinálni a plakátot a másnapi Presentation Day-re. Ahogy telt az idő és egyre fáradtabbak lettünk, kezdett egyre viccesebbé válni az egész. Végül 4re végeztünk. Csütörtökön 11re mentem a városházára, ahogy megbeszéltük. Persze én voltam az első érkező a csapatból. Aztán délre, kezdésre mindenki befutott. Felraktuk a plakátunkat, és vártunk a zsűrire, akik viszonylag hamar megérkeztek. Elő kellett adni az ötletünket, majd kérdezgettek is. Ez kb 10 perc alatt lefolyt, utána unalmas várakozás következett 3 óráig. Ekkor került sor az eredményhirdetésre, minden Island-ról hirdettek egy győztest, majd az egészből is egyet. Nagy meglepetésünkre a csoporton belülit megnyertük, kaptunk oklevelet, meg kézfogás meg minden.... :) Szóval végül megérte ennyit foglalkozni a projekttel.

Este eljött az utolsó A-bár ideje a lányokkal. Előtte még megnéztünk Imolánál egy kis filmösszeállítást az elmúlt 4 hónapunkról, amit Csenge készített. Eléggé meghatódtunk. A bárban majdnem mindenki ott volt, Csilláék, Andrásék, az olaszok, spanyolok, és egyéb csak látásból ismert ember. :) Zárásig ott voltunk, aztán kementünk az esőbe és Maurizioval még beszélgettünk. Csenge elbúcsúzott tőle, én meg megbeszéltem vele, hogy december végén jövök vissza Odensébe, úgyhogy mondta hogy ők tervezik Koppenhágába menni szilveszterezni, tartsak velük. Nem tudom hogy végül tényleg oda megyünk-e, de jó lesz velük tölteni az újévet, a társaságukban sosem unatkozik az ember. :)

Pénteken összepakoltam a cuccaimat angyából, amiket hoztam haza és egy dán lánytól kapott mérlegen lemértem, hogy beleférek-e a 23 kg-be. Szerencsére pont benne voltam a 10 üveg ajándék sör ellenére, ami szintén a bőröndömben lapult. :D Este a kolis bárban volt karácsonyi-búcsú buli. Ez inkább ilyen nagy búcsúzkodós estre sikeredett, hisz az összes gyógypedes ment haza. Még a török lányaink is ott voltak és iszogattak... Nem semmi. :)

Csenge szombat este indult haza. Előtte még főztünk nálam egy nagy adag tejberizst, amit szilva lekvárral elfogyasztottunk. Este aztán könnyes búcsú, egész félévben nem sírtam egyszer sem, de most nem bírtam ki. Nagyon fognak hiányozni a lányok. A január nem lesz ugyan olyan nélkülük.

Vasárnap 2kor indultunk el Imolával a reptérre. Gondoltuk majd simán bemegyünk,a ztán még beszélgetünk a váróban, meg szépen elbúcsúzkodunk. Hát nem így alakult. Nagyon nagy tömeg és káosz volt a reptéren. Több mint 1 órát álltam sorban a check-in-nél, majd átmentem Imolához, akinek még mindig nem nyitották meg a jegyfelvételt. Mivel már csak 50 percem volt és 10 perces sorban állást mondtak a biztonsági kapunál, el kellett indulnom. Hát ott sem 10, inkább 20 percet kellett sorba állnom, így pont bejutottam fél órával a gép indulása előtt, ami persze a reptér teljesen másik végében volt. Végigsiettem az egész várón, így 10 perccel indulás előtt oda is értem szerencsésen. Imoláavl persze így már nem sikerült találkoznom sajna. :( De majd februárban jönnek meglátogatnak. :)

Otthon anyu várt, éjfélre értünk haza kb kocsival. Teszkó (kis kutyám) nagyon örült nekem, rögtön megismert. Aztán ettem fincsi csirke paprikást és krumpli levest. Ezzel hazaértem tényleg. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.